Istenem! Nem hiszem el, hogy valami ennyire jó legyen! Szavakkal szinte el sem tudom mondani, mit éreztem, de azért megpróbálkozom vele...
Az egész úgy kezdődött, hogy mentünk befelé a Mozsáron, néztük Szil kocsiját (sajnos nem volt ott, de itt nem is számított annyira, premier az premier, itt úgysincs szerepcsere), hátrafordultam és láttam, hogy Oláh Tibi jön mögöttünk... :) Az Operett előtt pedig egy hatalmas Sziles-Zsuzsis-Katós plakáttal kínoztak, és egy kis hang azt sugallta, lopd el, nyugodtan, úgysem hiányozna senkinek, van még nekik másik, milyen jól mutatna a szobádban, gyerünk már!, de ellenálltam - és amúgy is ki volt kötve... :D Anyával már egy csöppet türelmetlenek voltunk, két percenként ránéztünk az órára, én meg felszólítottam a közönséget, hogy ne tessék már zabálni a büfében, ha az ember színházba jön, ráadásul ebbe a színházba, ráadásul premierre, az előtte vacsorázzon meg, hogy azonnal be tudjon ülni és elkezdhessük! Szóval, mikor mi beültünk, én hátrafordultam nézelődni egy kicsit, ismerős arcok után, találtam is kettőt, akik nagyon ismerősek, de eszembe nem jutott volna, hogy meglátom őket - Zoli és Dóri! Igen, a Szinetár-Bereczki házaspár, ott ültek kb. a hetedik sor közepén. Először egy nagyon vörös hajat láttam, olyat, ami csak Zolinak van, és mikor jobban megnéztem, láttam, hogy Dóri ott ül mellette! Alig hittem a szememnek, komolyan! Gondoljatok bele, milyen rossz/jó lehet annak, aki mellett ők ülnek... Én tuti meghalnék, nem tudnék koncentrálni az előadásra, végülis mégiscsak egy Dóri és Zoli! Egyébként mások is voltak a színészkörökből, mi Kató Laciját láttuk még az elején, kint az Operett előtt, Pirgit a szünetben és Szente Vajkot a végén, de a fórumon írták, hogy Polyák Lilláék, Pellerkéék és még mások is ott voltak...
Nagyon hiányzott már nekem egy ilyen jó hangulatú előadás, hangorkánnal, tapsviharral és minden egyébbel, hát most megkaptam! Szinte minden dal után hujjogás, a vastaps alap, és olyan jól esett, hogy a hátunk mögül hallottam, hogy egy pasi bravózik, mikor valószínű, hogy ő nem rajongó... :))
Azt tudtam, hogy a zenében nem fogok csalódni, azt imádtam már előtte, a német CD-t agyonhallgattam, csak egy kis félelem volt bennem azokkal a dalokkal kapcsolatban, amiket nem szoktam hallgatni, de nem volt rá okom, minden tetszett, tényleg minden, nem unatkoztam egyszer sem! A másik dolog, amitől tartottam, az a dalszöveg volt, hogy elsőre majd furcsa lesz, hallani fogom a német szöveget és nem tudok majd odafigyelni a magyarra, de persze ez a félelmem is alaptalan volt; az első pillanat után mindent elfelejtettem, sehol nem voltak német szövegek, a fordítások pedig szépek és ügyesek pl.: Mrs de Winter bin ich = Mrs de Winter itt áll, a kedvencem. Ó, és még egy dolog, a hangok együttszólása... Van egy dal, amit Ich és Max testvére énekel és a németben gyönyörűen szól a két szólam együtt. Mit ne mondjak, nálunk ez is tökéletes volt, Verocs és Zsuzsi hangja... *_*
Mi nem láttuk anyával a kinti előadást élőben, csak részletekben DVD-n, ezért nem voltak fenntartásaink a díszlettel kapcsolatban, ami nekem személy szerint nagyon tetszett, legjobban talán a lépcső, a maga egyszerű feketeségével. Emelgetésből sem volt olyan sok, mint Kero (bocsánat, ezt Béres Attila rendezte) egyéb rendezéseiben, kb. 3 az egész este alatt, de azok illettek oda. A jelmezek... Én tudtaaaaam, tudtam, hogy a bál gyönyörű lesz, abból a pár képből láttam, az is egy csoda volt, azok a piros-fekete ruhák, egy kicsit Vámpírok bálja feeling. Szilnek végre emberi ruhái voltak, öltöny, ing, zakó stb., kifejezettem jól álltak neki. (bár neki mi nem? ;)) Kató Mrs Danvers ruhája is nagyon szép volt, de a legszebb Zsuzsi báli kosztümje talán, nekem sokkal jobban tetszik, mint az a nemtúlszép ruha, ami a kinti előadáson Ichen van.
Talán a táncoktól vártam a legtöbbet, egyrészt mert a kintiben nekem olyan semmik voltak a nagy tömegjelenetekben, és én imádom az ilyenekben a látványos, vagy legalább szép táncokat, másrészt mert Tihanyi Ákos. És igen! Bízhattunk benne, csodát tesz, sokkal jobb, mint a németben. Gabi haláltáncos-rebeccatáncos-árnyéktáncos volt, úgyhogy darab közben nem ismertük fel, de a végén rögtön összesúgtunk anyával, hogy szerintem a bal szélső Gabi, pedig ilyen rongyos dologban volt, csuhával a fején, de hát istenem, Gabi az Gabi! :D Aztán ott volt még Kocsis Tomi, kedvenc táncosfiúm, rögtön az első jelenetben észrevettem és örömmel konstatáltam, hogy minden jelenetben elöl állt, így tudtam nézni jó sokszor. Mint már mondtam, nagyon meg voltam elégedve a koreográfiákkal, főleg 3 jelenettől vártam sokat és nem is kellett csalódnom!
És akkor végre itt a várva várt pillanat, külön a szereplőkről...
* ezt már vasárnap írja, úgy, hogy túl van 3 Rebeccán *
Kezdeném Vágó Zsuzsival, mégiscsak ő a főszereplő... Én eddig is tudtam, hogy rengeteget fejlődött és erős hangja van, nade hogy ennyire! Esküszöm, majdnem lerepült a tető a színházról, mikor kieresztette a hangját! Csak lassú dalai vannak, amiket én azért annyira nem szoktam előnyben részesíteni, de annyira gyönyörűek... *_* A Palackba zárt idő után olyan ovációt kapott a premieren, hogy csak na! De meg is érdemelte teljes mértékben, a játéka is és a hangja is, mindkettő csodás volt. A kis félénk lányt, a szürke egeret és a már bátor, határozott nőt is nagyon jól hozta. Negyedik sorban ültünk a premieren, másnap meg a második sor közepén és mindkét helyről jól lehetett látni, milyen könnyes a szeme egy-egy jelenetnél vagy dal után... Ó, és úgy sírt a végén a tapsrendnél, drága volt nagyon! Alig bírta abbahagyni!
Jöjjön Szabó P. Szilveszter, mint Maxim de Winter. Bocsánat, de nem fogom kibírni áradozás nélkül, ez az ember tényleg egy CSODA. Igen, csupa nagybetűvel, egy Isten. Egy páran írták már, hogy Szil egyenlő Maxim, nos, miután láttam a darabot, teljes mértékben egyet kell értenem velük. Ez Ő. A zárkózott, angol úriember, aki nehezen nyílik meg mások előtt. Első pillanattól az utolsóig Max volt, de közben ő maga is, az a jelenség, akiről nem bírod levenni a szemed, ha belép a színpadra. Nem is tudom, van-e más ilyen ember, szerintem nincs... Hogy kicsit felületes is legyek, áradozom egy sort arról, hogy mennyire férfias volt azokban az öltönyökben, annyira jól álltak neki, váó! És akkorát énekelt! A Gott, warum?-nál is, a Csókkal védjnél is - jaj, annak a repríz része a végén annyira tetszik, az gyönyörű, ahogy éneklik, hogy Elmúlt az éj, lelkünk most él... -, de az én személyes kedvenc jelenetem mégis a Jégmosoly, ahol elmondja, mi történt igazából Rebeccával, hogy ő ölte meg, véletlenül persze, és hogy sosem szerették egymást, csak érdekből voltak együtt, mert jobb volt, mint egy botrány, egy válás. Nem vagyok egy sírós fajta, színházban max. (hehe, Max :D) 3x bőgtem el magam, de itt... Kitört belőlem a dal végére, ahogy néztem Szil kétségbeesett arcát és láttam azt az őrületet a szemében, sírnom kellett. Tegnap délután már csak összefacsarodott a szívem, ez a sírás a premiernek szólt, az elsőnek, de azért közel álltam hozzá... És vicces is volt, mert két oldalra néztem és láttam, hogy egyik oldalamon anya törölgeti a szemét, a másikon meg Nóri vesz elő egy zsepit... :)) Szilnek ez jár - mint az a hangorkán, amit ez után kapott, vastapssal egybekötve... És alig hittem a szememnek, de a darab végén könnyes volt a szeme! Na, ott is úgy meghatódtam, hogy na! :))
 Janza Kató. A második Isten. Mikor először megjelent a Die neue Mrs. de Winter-nél, anyával egymás kezét szorongattuk, és Nóri is csatlakozott. :) Gyönyörű volt, fenséges, és annyira félelmetes! És ahogy mozgott, olyan lassan, méltóságteljesen vonult, még a fejét is úgy fordította el. A hangja gyönyörű, mint mindig, a játéka fantasztikus, őrült, néha mintha szabályosan elsötétülne a tekintete, nem tudom, hogy csinálja... Újabb nagy ováció a dalai után és a tapsrendnél is rendesen meghujjogtuk, a kis drága meg úgy sírt, istenem! És mire végre összeszedte volna magát, mikor kijöttek a vasfüggöny elé, megint lett egy újabb állótaps (mert ugye egyszer már felálltunk, csak le kellett ülni, mert volt egy kis beszéd Kero részéről a premieren), akkor megint elbőgte magát, Zsuzsival együtt... (L) És egy kicsit másnap délután is pityergett, pedig a közönség elég sz*r volt, de azért csak összehoztunk megint egy állótapsot. :)
Most már csak így ömlesztve... Náray Eráról eddig is tudtuk, hogy mennyire jó hangja van és mennyire ízig-vérig színésznő, de ez... Váóó! Majd leénekelte a hajat a fejemről egyrészt, másrészt pedig a játéka valami hihetetlen volt... Akkora tapsot kapott ő is, büszke lehet rá! Nádasi Verát köztudott, hogy nem szeretem semmiben, de ez nagyon megfogott. Nem úgy énekelt, ahogy szokott, olyan rikácsolva, hanem tényleg nagyon szépen, és kiderült végre, hogy nem csak az az egy arca van, amit mindenhol elővesz, Stefániától kezdve Zsófián át, hanem tényleg játszott, kedves volt és határozott, de ugyanakkor a dalában a szomorút is jól csinálta, tetszett! Sánta Laci tehetségét sem kérdőjelezheti meg senki a Szentivánéji után, és Bent, az őrültet is jól alakította. Pálfalvy Attila is olyan aranyos volt, Frank dalát jól énekelte. Bálint Ádámról sem akarok ezután rosszat írni, és nem volt kifejezetten rossz, tényleg, a Kéz kezet mosnál úgy örültem, hogy tök normális hangon énekelt, lehet, hogy figyelt rá, vagy nem tudom, de az egész jó volt, csak az a Strandgut... Jajj, pedig annyira jó ez a szerep, de ott sajnos semmi nem volt. Esküszöm, inkább figyeltem a táncosokat, mint őt, pedig tegnap ott térdelt az orrom előtt a dal végén, és nem hallottam, hogy mit énekel! Mintha ott sem lett volna... De mindeeeegy! :DD
Tehát, mindent összevetve, minden és mindenki fantasztikus volt és még egy jó párszor meg kell néznünk ezt is! Persze, Lévayban sem csalódtunk még, két ilyen darab mellett, mint az Elisa és a Mozart, rosszat hogy lehetne írni?!