Tisztelt Hölgyem/Uram,
Eme történet egy túl nagy fantáziával megáldott diáklány agyszüleménye, aki nem vállal felelősséget érte. Ez az idegbeteg tragédia egy ajándék, melyet ez a lány legjobb barátnőjének szán. Nem szánalmas ez? Ez egy ajándék? Komolyra fordítva a szót: a jogokat átadja egy bizonyos Dzsé Kí Róvíngnak és egy híres musical (Elisabeth), megíróinak. Sokszor idéz a színpadi műből, vagy szépen átkölti a történet során.
Ne tévessze meg! Ez nem egy komikus darab, de ha jobban belegondolok, ettől a lökött csajtól kitelik.
Sajnos, a karakterek nagyon elkanyarodnak az eredeti jellemüktől. (Ezt a mondatot nem értem, de ez az írónak nevezett mugli kényszerít rá, hogy leírjam!)
A történésekért sem vállal felelősséget. Elárulom, hogy kötött biztosítást, és veszélyességi pótlékot is fog igényelni.

Őfelsége, a Halál

Ui.: Ha ez az idegbeteg írás kikészítené, szívesen elviszem egy nyugodtabb helyre.

--------------------------------------

Szerző: Amit itt, lentebb olvashatsz, az szinte a történetem vége lesz majd.

Prológus

Lucius Malfoy kihallgatása – 78. próbálkozás

Az Azkabanban őrzik a varázsvilág legveszedelmesebb, legelvetemültebb személyeit. A legjobban őrzött folyosók közül az egyikről, egy nagyon sötétről, heves beszédfoszlányok hallatszódnak ki. Ez a világ legérdekesebb gyilkossági ügye, amit éppen tárgyalnak. Egy hercegnét öltek meg, aki boszorkány volt. A foglyot szállításra alkalmatlannak tartották, ezért kell a börtönben kihallgatni. Meg azért is, mert a minisztériumi dolgozók is féltik a becses életüket. Egy olyan varázsló a gyilkos, aki régen Halálfaló volt.

Az eset nagyon homályos. Állítják, hogy Lucius Malfoy megzakkant. De hogy mitől, azt ők sem tudják. Sokak szerint a Halálfalóként töltött évek alatt szép lassan megbolondult. Mások szerint Voldemort bukása nagyon mélyen érintette a lelki világát, és ebben roppant össze. Esetleg, hogy a fia, Draco, nem kívánta követni apja példáját és inkább a Világos oldalon harcolt.

A pontos és teljes válasz eddig még nem került napvilágra. Ki tudja? Talán ez, a hetvennyolcadik próbálkozás sikerrel jár. Hallgassunk csak bele:

- De miért, Lucius? Miért ölte meg Hermione hercegnét? – dörögte egy veszedelmes hang a semmiből.
- Semmi köze hozzá! – kiáltotta vissza a fogoly.
- Válaszoljon, Lucius Malfoy! – zengte a hang.
- Ahh! Miért, miért? Éjszakáról éjszakára ugyanez a kérdés! Mire való ez a faggatás? A Veritaserum hatása alatt csak nem hazudhatok! – válaszolta utálatosan a csimbókokban álló haja takarásából.
- Az aljas merénylet a hercegné ellen? Nevezze meg végre az indítékait! – üvöltötte a kérdező.
- Az indítékaimat? Megöltem őt… mert ezt kívánta! – köpte a szavakat a fogoly.
- Ne beszéljen badarságokat! – hökkent meg a hang tulajdonosa.
- Ezt kívánta! Erre szavahihető tanúim vannak.
- És… miféle tanúk volnának azok? – kérdezte kételkedve a hang.
- Hahaha… Mind halottak, kérem! De odaát is Őt emlegetik. Egyik sem bír békében nyugodni és egyre csak Őt emlegetik… Hermione… Hahaha…

Lucius lassan abbahagyta a nevetést, ami később vicsorgásba fulladt. Tekintetét a bűzös cella köveire függesztette, és egy dalocskát kezdett el dúdolgatni:

A mélybe tűnt a szép világ, minket, aranyvérűeket megvetnek már,
most itt rohad a hús tovább, egy bűzös börtönben hát.
Ti, szellemek, a bálra fel, mi már nem élünk tovább,
a sok halott ma táncra kel!
Vágy űz, őrült fájdalom, száz bűn, átok súlya nyom!
Mind… mind szenvedélybeteg, bántják kényszerképzetek!
Mikor befejezte a nótázást, halkan megszólalt.

- Átok ült a lelke mélyén, az életére árny szakadt.
- Miről beszél? Nem értem! Hermione hercegnének mindene megvolt! Férje, gyereke, pénze, hírneve és a szépsége…
- Azt gondolja, hogy mindene? – horkantott fel Lucius.
- Igen!
- Pedig nem táncolt, úgy a Halállal senki más, mint Hermione! – mondta révedezve a fogoly.
- Már megint a Halál! A halál nem egy személy! Az csak egy állapot! – ordította a vallató.
- Ezt gondolja? Pedig nagyon is személy! Lehet, hogy nem élő, viszont igenis létező valakiről beszélünk! Lehet, hogy maga nem látja, de Hermione látta, és én is láttam már. A hercegné kérte, hogy vigye magával, mert nem táncolt úgy a Halállal senki, mint Ő!
- Maga bolond!
- Pedig most is itt van – mondta közönyösen Malfoy.
- Ki?
- Őfelsége, a Halál. Hajoljon meg maga is!
- Nincs itt senki más! Nem hajlongok holmi képzelt badarságok előtt!

Hirtelen megjelent a Halál a vallató és a fogoly előtt is. Mindketten összerezzentek. Halkan beszélni kezdett Őfelsége.

- Mért hívsz, Lucius? Mért szólsz hozzám?
- De… de hisz… maga… maga… – dadogta a kételkedő.
- Rettentő régtől fogva kedvenc megjelenési formám ez. Rögtön szívinfarktust kap az illető és nincs komolyabb dolgom már – szólalt meg a tiszta feketébe bújt alak.
- Maga komolyan a Halál? De hogy lehet ez? Maga meghalt! – nyerte vissza a lélekjelenlétét a vallató.
- Angyal szerint áldás, ördög szerint nem… Én pedig nem szeretném kifejteni a véleményem most, hogy mit gondolok erről. Meghaltam és én lettem a Halál. Nem ironikus? – fintorgott Őfelsége.

Végre szóhoz jutott Malfoy is:

- Azért hívtalak, Kegyes Uram, mert ez az illető nem hiszi el, hogy maga Hermione hercegné kérte a halálát.
- Pedig így van. A pusztítás a dolgom, teszem hát én! Viszem azt, ki engem illet – ifjú, vagy vén! Nem is értem, hogy volt, egyszer csak úgy jött, az a tény, hogy meg akar halni! – válaszolta a Halál és azzal eltűnt.

A vallató még mindig kételkedve vakargatta az állát. Végül csak ezzel méltatta ezeket az abszurd mondatokat:

- Maga megpróbál kibújni, Lucius! Halál… Ne jöjjön itt mesékkel!
- Még mindig nem hisz nekem? Maga előtt állt a világ legveszedelmesebb gyilkosa, mégpedig a Halál! Nem tehetek róla, hogy maga Őfelsége is szívesen teljesítette a kérést. Szerette Hermione Grangert!
- Szerelem… Még hogy a Halál szerelmes legyen! Ahh! Maga tényleg megbolondult! Utoljára kérdem, Lucius: kik voltak a megbízói? – vesztette el végleg a türelmét a vallató.
- A Halál! Csak a Halál! – válaszolta a fogoly.
- Az okokat, Lucius! Az okokat!
- A szerelem! – üvöltötte Lucius Malfoy.

A vallató inkább kilépett a koszos cellából, ki a sötét folyosóra, és elindult, vissza a minisztériumba. Miközben lépkedett, lassan visszanyerte eredeti vonásait. Időben hagyta ott Luciust és az egész börtönt, mielőtt kitudódott volna, hogy maga Harry Potter nyomoz e szomorú ügyben.

Gondolataiban szüntelen csak egy név bukkant fel: Hermione! Hermione!