Ahogy az ember gondolja

  Lucheni: 1853 augusztasa. Az Elz Villa előtt, Bad Ischl-ben. E fürdőhely Bad Ischl,itt nagy kaland a nyár. Minden szívben száz ábránd. S bár beavatta húgát Sophie mindenbe már, mégsem ment a terv símán.
Sophie: Miért késtetek húgom?
Ludovika: Mert feltartott a szél.Egy kis szieszta szörnyen kéne.
Sophie: Ez biztos nem jön össze a császár négyre vár.
Ludovika: Hogy?
Helene: Most?
Sophie: Hogy néz ki még e lány?
Ludovika: Max nem jött, ne bosszankodj, de viszont Sissi elkísér…
Sophie: A ruha, ugye szörnyű,iszony ez a haj!
Helene: Átöltözöm.
Sophie: Már túl késő. Egy császárt nem lehet megvárakozatni!
Lucheni: Mit ér egy jó kis terv,ha mégsem jó,
Ha cáfolja a valóság?
De a tervek sorsa legtöbbször csak kudarc és csúf csőd,
csak tanulság!
A két anyós beszédes,az ifjú császár nem, csak szép Heléne izzad lám. De zsenátsz,mert Francz Joseph megmutatja most, végsősoron ő dönt ám.
Sophie:Nos, mondd meg végre hát, szépnek látod őt?
Franz J.:Kit?
Sophie :Kuzinunk, kit néked szánunk.
Franz J.:Oly gyönyörű a drága
Sophei-Ludovika:Mint mi?
Franz J: Tavaszi rét
Sophie: Hisz ez már szinte költemény
Franz J.: Kipattan mindjárt ajka édes, szemében tiszta fények.
Sophie: ...és a csípője se keskeny...
Franz J.: Ma este a bálban a tánc csak övé
Ludovika:Már peddzi
Sophie: Megis kérem hát
Állj föl,menj oda hozzá,fogd karon
Kit?Őt!
Lucheni:Mit ér egy jó kis terv ha mégsem jó, ha cáfolja a valóság, de a tervek sorsa legtöbbször csak kudarc és csúf csőd,de tanulság.
Helene:Hogy évekbe telt a francia nyelv,az illemtan gyötört. Csak erre neveltek,mily gyönyörű tervek,de mind dugába dölt.
Elisabeth:ó, hogy féltem én, unalom fojt meg itt….dugába dőlt,dugába dőlt
Franz Joseph:Mama kidolgozott tervvel jött e helyre most mind dugába dőlt.
Mindenki: Mit ér egy jó kis terv,ha mégsem jó,
Ha cáfolja a valóság?
Mikor a tervek sorsa legtöbbször csak kudarc és csúf csőd,
csak tanulság!
Lucheni: No lám a tervek sorsa leginkább csak kudarc és csúf csőd, de tanulság!