Mert egy császárnénak illik

  SOPHIE: Hol van a császárné?

ESZTERHÁZY-NÉ: Még alszik, felség!

SOPHIE: Akkor legfőbb ideje, hogy felkeljen! (ESZTERHÁZY-NÉ el)
A szép császárné zsenge még,
ráfér még némi segítség!
Míg minden leckét jól megért,
rájön, hogy együttműködni miért jó!
Épp, mint egy paraszt, olyan ő!

UDVARHÖLGY: Tényleg!

SOPHIE: Nem, tudja azt, mi illendő!

UDVARHÖLGY: Kínos!

SOPHIE: Nem engedelmes és nem jó,
ő, mint egy nárcisz, épp olyan önfejű!
Ám egy császárnénak illik
fényes példát adni mindig!
Illik önfeláldozóan élni értünk!

UDVARHÖLGY: Csakugyan!

ELISABETH: Mi történt?

SOPHIE: Mondd, ennyi alvás mért is kell?

ELISABETH: Mért ne?

SOPHIE: A lustulást nem tűröm el!

ELISABETH: Oly fáradt lettem!

SOPHIE: Mi bezzeg ötkor felkelünk,
épp, hogy az óra üt minden reggel!

ELISABETH: De az én férjem épp arra kért,
pihenjek, friss legyek mára!

SOPHIE: Pihenni mért, hisz elmondta azt,
ma éjjel megkímélt téged a násztól!

ELISABETH: Ezt nem hiszem!

SOPHIE: Hát én is alig!

ELISABETH: Hogy lehet ennyire bárdolatlan?

SOPHIE: A fiamnak nincs előttem titka!

ELISABETH: Ez nem igaz!

SOPHIE: Csak kérdezd meg tőle!

ELISABETH: Megkérdem!

SOPHIE: Mért nem hiszed el?
Csak rosszul jár, ki meg nem ért!

ELISABETH: Na persze!

SOPHIE: Ne vesszünk össze, nincs is mért!

ELISABETH: Hát nincs is!

SOPHIE: Az etikettet jegyezd meg jól,
és meg nem szól senki majd téged!

ELISABETH: Hadd üljek lóra!

SOPHIE: Butaság!

ESZTERHÁZY-NÉ: Nem elegáns!

SOPHIE: Egy császárné nem lovagol!

ESZTERHÁZY-NÉ: Rémes szeszély!

ELISABETH: Mért volna az?

SOPHIE: Az etikett megtiltja néked ezt,
így hát nem teszed!

SOPHIE, ESZTERHÁZY-NÉ, UDVARHÖLGYEK: Mert egy császárnénak illik
fényes példát adni mindig!
Illik önfeláldozóan élni értünk!

SOPHIE: Hadd lássam én a fogsorod!

ESZTERHÁZY-NÉ: Azt látnunk kell!

ELISABETH: Mért kéne?

SOPHIE: Tán nem túl nehéz?

ESZTERHÁZY-NÉ: Nyissa már ki hát!

SOPHIE: Túl sárga mind, ez szégyen így!

ELISABETH: Ló volnék én?

SOPHIE: No nem, de viszont bálvány!

ELISABETH: Csak kritizál, semmit nem enged,
minden, mit kívánok, elvesz!

SOPHIE: Azért teszem, hogy végül megértsd,
s hű lehess majd a császári elvhez!

ELISABETH: Azt mondom én, hogy féltékeny rám!

SOPHIE: Féltékeny rád? Hát ez több, mint vicces!

ELISABETH: De én...

SOPHIE: Tanulj némi szerénységet!

ELISABETH: Jó volna...

SOPHIE: Nem!

ELISABETH: Lépj közbe, Franz Joseph! Látod, hogy bánt az anyád!

SOPHIE: Fiam, nékem add őt át, UDVARHÖLGYEK, ESZTERHÁZY-NÉ:
nevelése kemény gondját! Mert egy császárnénak illik
Fiam, nékem add őt át, fényes példát adni mindig!
nevelése gondját! Illik önfeláldozóan élni értünk!

ELISABETH: Csak kínoz! Csak láncra fűz!
Segíts! Sose engedj át!

F. JÓZSEF: A szívem, húz, hogy álljak melléd,
de hidd el, sokkal jobban tennénk,
ha mégis inkább őrá hallgatnánk!

SOPHIE: Légy kő! Légy jég!