Összegyurt álmokat és kifakulatlan arcokat nézve, nyugalmam pillanatnyi képei közt rosálva várok rá, hogy újra felbukkanjon a fény. A fény, mely direkt kóceráj falai közt talál megnyugvást s elnyelődik a szégyenben. Abban a szégyenben, mely roskadástól telve feszül a falon.
És hirtelen átfutott egy gondolat…
Egy nemes gondolat…
Egy hasznos gondolat, hogy mégis…
Megvilágosodásom csörrenetes csapódása, ajtóm szárnytalan nyikorgása ébreszt föl a félálomból. Melyben csupán pillantásom pislantása tartotta az életet.
Kitágult pupillám szürkeségével pislákolok az eljövendo elmúltjába, s nem várok tőle semmit.
Botorkálok a sötétségben a magatehetetlenségem nyöszörgésével tusázva, és csak néha ütközök a remény fénytelenségébe. Ekkor hirtelen fulladt tüdom repedezettlenségével állok meg, hogy lerójam egyperces kegyeletem a szépért…
S hogy szép-e a szép, s hogy egy e a perc, azt én döntöm el…
Állíthatom hasznomra hitem. A perceket órákra, évekre, egy életre megállíthatja. S ha majd pezsgot bonthatok az örömpillanatok felett, tudom, hogy abból egy korty sem az enyém. Csak legyen, ki megosztja kortyát velem…
Nem bánom, ha a koccintás zaja ébreszt föl…
S elszakít újra…
Az elfelezett korty más szájízt ízleltet, s ez elég kell, hogy legyen…
Félek örökre elég…
S beborít a hamu…
Egy csepp elég, hogy tisztuljak…
A rajtam gyöngyözo, magaellott görgetné hamuvázam, s kiszabadulhat végre szivárványszínem egyike…
Mátészalka, MCMXCII. I. XII. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Októberre minden korosztálynak ajánlanám 'A Szépség és a Szörnyeteg' című musicalt. A története nagyon aranyos és tanulságos is egyben, a díszletek, a jelmezek, minden stimmel és Szilveszter is nagyot alakít benne, pláne Dzsonival. :)
Mi a véleményed...