Rám bízták

Colloredo: Gróf Arco! Mit hallott Münchenből?
Arco: Mozart operája fényes siker.
Colloredo: Naturellement!
Arco: A bajor választófejedelem rendkívül hálás főméltóságodnak, hogy kölcsönadta neki Mozartot.
Colloredo: Az ígéret szép szó és ha tartják úgy jó,
s a bajor csak nem csap be engem,
és nem ragad nála e rátarti golyhó,
visszaadja időben, rendben.
Arco: A választófejedelem a szokásos választ adja majd: nincs üres állás.
Colloredo: És mikor ér Mozart Bécsbe?
Arco: Felszólítottam, hogy azonnal induljon útnak, kövessen minket.
Colloredo: Waldstätten bárónőnek köszönhetem az ötletet, hogy magammal vigyem.
Arco: Mozartot ünnepelni fogják Bécsben.
Colloredo: Engem fognak ünnepelni Bécsben!
Bécs is csak rajong majd érte, s enyém lesz a dicsőség,
hiszen én hoztam őt Bécsbe, nem is sejtik, mit tud még!
Arco: Csak nehogy a fejébe szálljon…
Colloredo: Önre bízom, hogy ennek elejét vegye.
Arco: És ha a császár vet rá szemet?
Colloredo: Nem fogom engedni, hogy Mozart a császár előtt játsszon!
Arco: Hiszen másról se beszél! Fúgákat akar játszani a császárnak, meg az operáját.
Colloredo: Mozart álmodozzon bátran, nem dönthet erről végül ő.
Most még igazán jól él nálam, de az égig talán nem nő.
Arco: Arretez!
Természetesen nem tartozik neki számadással, főméltóságú uram, hiszen Mozart az Ön szolgája. Egyszerűen alkalma sem lesz arra, hogy új állásra pályázzék. És ki is merné kockáztatni, hogy megrontsa Önnel a viszonyát egy muzsikus miatt? Velünk fog lakni az Ön bécsi rezidenciáján. Ott mindig szemmel tarthatom. Bezárni persze nem tudom, és el fog látogatni a borozókba meg a Práterbe.
Colloredo: Azt megtiltom! Borozókról szó sem lehet, a Práterről meg végképp nem!
Rám bízta őt az Úr!
A dolgom az, hogy megtanítsam,
hogy legyen majd példás szolga ő!
Nincs a tudásnál szebb zeneszó, a tiszta ész az mindig győz,
egy művész meg mindig esendő!