Első darab, amit az Operettszínházban láttam. Gondolom mondanom sem kell hihetetlenül izgultam, hogy végre ott lehetek és láthatom Szilvesztert. Nehezen jött össze, hogy eltudtunk menni, de végül meg lett oldva és eljutottunk. :) Előadás előtt gyorsan ettünk még valamit (kivéve én, egy falat se ment le a torkomon :D), majd ruhatár, wc és beültünk. 10 sor bal széle, de egész jól lehetett látni, majd elkezdődött az előadás. Mikor először megláttam Őt azt hittem elájulok, nem hittem el, hogy én itt lehetek és láthatom. A hideg is kirázott, mikor énekelt és levegőt sem mertem venni, mikor bal szélre jött. :D Nagyon jó poénok voltak, mindenki tökéletesen alakított, a dalokat imádtam/imádom és a közönség hangulata is nagyon jó volt. Nagyon sokat tapsoltunk, sikítoztunk, mindenki jól érezte magát. :) Végül eljött az előadás vége, a vastaps nehezen jött össze, de mi álltunk fel először, amire büszke vagyok. :) Aztán siettünk a ruhatárhoz, utána meg a művészbejáróhoz, ugyanis utólag fel szerettem volna köszönteni Szilvesztert. Vártunk, aztán kijött Dolhai Attila, Csengeri Ottília és még jó páran, de Művész úr csak nem jött. Végül szakadó hóesésben, félig átfagyva, de kitartottunk, aminek meg lett az eredménye: 23:15kor kijött Szilveszter. :) Szólítgattam, de nem hallotta meg (vagy nem akarta? :D), aztán akikkel voltam sikerült leszólítaniuk, így odaadhattam az ajándékom, aláírta a Lélekzetet és egy közös (viszonylag mosolygós) kép is lett, aminek nagyon örülök. :) Szerencsém volt, mivel egyrészt ugye megállt és úgy látszott egész jó kedve van, még poénkodott is. :D