Nyitány

A kép már kitisztult
és jól láthatom,
hova visz,
merre tart ez az út…
Dobd el mítoszát,
úgy nézd embered,
s látod majd,
honnan jött,
mivé lett…

Jézus!
Te hittél Istennek,
de azt is elhitted,
mit rólad hirdetnek,
mert elszédít a szó!
A jót, amit tettél,
majd elfújja a szél,
a legendád már fontosabb,
mint egykor volt –a cél!

Figyelj Jézus,
nekem nem tetszik ez!
Arra kérlek csupán,
hallgass ma meg!
Emlékezz rá,
hogy mindig én voltam
a jobbkezed!
Egy nap gyűlöl majd meglásd,
Mind, ki most, Messiásnak lát!
Hitvány salak lesz,
mi most még szent!
Utunk kezdetét
én nem feledtem…
hogy hittünk akkor
egy jobb életben!
Ember voltál,
de isten lettél
köztünk végül már…
S ne hidd,
hogy bennem már nem él
mindaz, mit tőled kaptam én…
De most elrémit h ránk mi vár..

Názáreth, a te fiad,
múltjával most birkózhat!…
József mellett
hol kavart
ekkora zajt
Asztalt, ládát, székeket
készített a jó gyermekeknek…
Nem csinált ő senkinek,
gondot és bajt.

Figyelj Jézus,
Kell hogy lásd a veszélyt
Ébredj végre
Puszta létünk a tét
Nézd az elnyomást,
Megszálltak minket,
És a harcból már elég
Engem rémít a tömeg…
félek, hogy túl messzire megy…
és akkor tudhatod,
hogy ránk mi vár…
tudod jól…
halál…!!!

Kérlek, jézus,
Gondold mi lesz
Fogy az esélyünk
Htúl éljük ezt
Vannak híveid,
de mind vakok!
Ne várj így tőlünk semmi jót!
Minden gondjuk már az ég!
Itt csak testben vannak rég!
Lásd, az egész – végül mivé vált?
Mért lett rossz, mondd mivé vált?
Mért lett rossz, mondd hát…?!
Ó!…Ó!…Ó!…Ó!…Ó!…
Várj!… Jézus!… Figyelj rám!
Azt kérem: hallgass végig egyszer,
hallgass meg…!
Válaszolj nekem, kérlek!
Ó hogy lesz hát!