Semmi botrány, torzítás vagy hajmeresztő história! Amit otthonról hozott: szeretet, békesség és a teljesség iránti igény. Amit elért, saját erővel, becsülettel és kitartó szorgalommal tette. Szabó P. Szilveszter mindenben a tökéletességre törekszik - alkotói munkájáért joggal jár az elismerés.

A szerepei alapján gyakran fiktív vonásokkal felruházott színész az egyik legsokoldalúbb egyénisége a Budapesti Operettszínház társulatának. Szabó P. Szilveszter neve ritkán díszeleg címlapokon, privát élete a bulvársajtó számára teljesen ismeretlen. Korunk „búsképű lovagjának” nincsenek sztárallűrjei, távol áll tőle a magamutogatás - ahelyett, hogy a művészvilág berkeiben villódzó vakuk fényében pózolna, jelmezéből kibújva is az alkotásnak szenteli minden idejét. A múltbéli emlékeket mélyen magába szívva teremt napról-napra újabb kincseket, s halad tovább rendületlenül, álmai megvalósítása felé.
Az ezerarcú művész két évvel ezelőtt alkotótársaival karöltve indította útjára a Szélmalom sorozatot. A közös vállalkozás eredményeként hamarosan megjelenő második lemez új színekkel gazdagítja a valóság vásznát.

- Prózai színésznek készültél, mégis zenés darabokban szerepelsz. Nem tartod magad énekesnek, de zenés kiadványsorozatot indítottál. A zene mennyire játszik fontos szerepet az életedben?
- Annak idején nem vettek fel a Színház- és Filmművészeti Egyetem prózai szakára, a zenésre viszont azonnal bekerültem. Mivel az oktatást ott szintén a prózára alapozzák, így maximálisan kielégített, s emellett külön kuriózumként számtalan lehetőséget kínált zenei téren. Az énekmesterem, Bagó Gizella öntött belém lelket és folyamatosan biztatott, hogy higgyek magamban, a próza- és beszédtanárom pedig Avar István volt, akinél nagyon erős mesterségvizsgákat tettem. A kettőt ötvözve, amennyiben tartalmilag és zeneileg is jó darabbal találkozom, különösebb gond nélkül formálom meg a különböző karaktereket. Viszont ha hiányzik a mondanivaló, vagy kibillen az egyensúly és a zene lesz az elsődleges, előjön belőlem az a fajta humor, ami végül elviszi valamilyen irányba a figurát.

- A művészet egyéb területein is kipróbáltad magad. Miért pont a színészet mellett döntöttél annak idején?
- Önmegvalósítás. Rengeteg mindent hoztam otthonról, boldog gyerekkorom volt, templomkertben nevelkedtem, és nagyon boldognak láttam református nagyszüleimet, akik tökéletes evidenciában éltek, és mindezt át is tudták adni nekem az érzelmi részével együtt. Dédapám Sarkadi Kabaréja, a régi jelmezek, kellékek és egyéb háború előtti dolgok számtalan történetet idéztek. Mikor átadták az államnak az erdélyi Sarkadi Kabarét, megfosztották a családomat ezektől az értékektől. Azonban én ma is magamban hordozom és továbbra is ezeket képviselem. A lányomat is úgy fogom nevelni, hogy tudja, mi számít értéknek.

- Miért, te mit tekintesz értéknek?
- Ezt nehéz lenne felsorolni. Például a barátság fogalma az én értékrendszerem szerint teljesen mást takar. Számomra nincsenek haverok, és barátokból is mindössze félmaroknyi. Avar Istvánnak köszönhetően nagyon szeretem a magyar nyelvet és próbálom megőrizni eredeti formájában. Sajnos egyre többen használják az Amerikából vagy innen-onnan meglehetősen rosszul ellesett argót és amellett, hogy különféle mozaikszavakat gyártanak, a régi kifejezések jelentése is eltorzult. Érdemes lenne kiadni egy új értelmező szótárt, hogy vajon a szavak ugyanazt jelentik-e még, mint annak idején. Én gyűlölöm ezt a 21. századi mozaiknyelvet, egyszerűen bántja a fülemet és a szépérzékemet. Ebből a szempontból nagyon maradi vagyok, ami nem azt jelenti, hogy ne lennék nyitott az új dolgokra, de erősen szelektálok és nagyon hamar kiszűröm, ami az én világomba nem fér bele. Mivel magányos ember vagyok, ezért sokat számít, hogy a családommal természet közeli környezetben élünk, mert így mindig van hol megnyugodnom, elbújnom kicsit.

- Már két éve játszottál, mikor felvettek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Miért döntöttél úgy, hogy ismét beülsz az iskolapadba?
- Én mindenben a tökéletességet és a pontosságot keresem. Pontosság pedig nem létezik anélkül, hogy ne lenne ott alatta az egész rendszer, ami tartja. Gyűlölök olyasmit csinálni, amihez nem értek és nem tudok annyira improvizálni sem, hogy ezt elhitessem önmagammal. Fontos, hogy a rendszernek meglegyen az alja, különben összeomlik. Bár így az intézmény falain kívül nem játszhattam, és akkor még azt sem tudtam, hogy két év múlva ugyanott folytathatom-e, a tanulást választottam. Világrengető élmény volt, mikor utoljára álltam a közönség elé a szegedi Dóm téren. Mikor az a 4600 ember iszonyatos őrjöngéssel egyszerre felállt, éreztem, ahogy mellbe vág a robaj. Ott álltam középen, egészen picire zsugorodva. El is bőgtem magam és szaladtam ki sírva, mint egy kismalac.

- Milyen érzés volt ismét színpadra állni?
- Miután egy egészséges színész elvégzi a főiskolát és az 5x5 nm2 alapterületű 33-as teremből kiszabadul az Operettszínház színpadára, ahol ugyanazokat a deszkákat koptatva rettentő sok nagy színész járt előtte, él benne egy vad fetisiszta álom, egy nagyfokú tisztelet, elhivatottság és alázat a színház iránt. Elszomorít, hogy sokan csak azt az öt percet látják, amíg a színpadon vagyunk, ami mögötte van, azt nem.

- Mire gondolsz pontosan?
- A mostani rajongók által belőtt színházi érték nem egyezik meg a valódi értékkel. Nem a darabot látják, hanem magát az embert és elvesznek a külsőségekben. A színész, mint foglalkozás, teljesen át lett értelmezve. Pedig ez egy mesterség, amire mi annak idején az életünket tettük fel. Talán, mert könnyebb utánozni, manapság egyre többen hangoztatják, hogy musicalénekesek szeretnének lenni. Majd miután egyik napról a másikra odakerülnek, elvéreznek, vagy egy olyan tévúton haladnak tovább, amiről azt hiszik, hogy az a musical színház. A musicalszínészetnek ennél azért egy picit többnek kellene lennie. Ahhoz, hogy valaki jó színész legyen, elengedhetetlen a pálya iránti elkötelezettség és nem lehet átlépni a tanulás időszakán sem. Fontos, hogy remekül beszélj, a próza a helyén legyen és erre rásegítve, ahol már nincs szó, ott jön a dal. Én efelé törekszem, és ha tudok olyat alkotni, amivel egy hangyányit hatással lehetek az emberekre, nekem az elég. Viszont, hogy ezzel mesterségesen visszaéljek, abban nem hiszek. Az előadás számomra a tapsrendnél befejeződik, az ezt követő dedikálós rész nekem már nem megy.

- Viszont ha elzárkózol, még inkább fölkelted az érdeklődést.
- Az lehet, csak engem nagyon elszomorít, hogy van egy identitás- és egy fogalomzavar a rajongók körében, amit tisztázni kellene. A színész egy dolgos ember, aki megtanulja a szöveget, a táncot, majd előad valamit, amit a közönség „hazavihet”. De sajnos sokszor nem a munkája alapján minősítik.

- Gyakran mondják rád, hogy nem mosolyogsz.
- Ahogy másról, rólam is keringenek tévhitek, belőnek egyfajta fiókba, mert sokszor negatív szerepeket kapok. Persze az is vitatott, hogy ezek valóban negatívak – e, hiszen a Halál sem rossz, hanem egy misztikus karakter, amibe nagyon sok mindent bele lehet magyarázni. Tulajdonképpen semmi mást nem lát a néző, mint egy hosszú kabátba öltözött, sejtelmesen közelítő, füstbe burkolt szerelmes embert. Egyáltalán nem gonosz, nem szór villámokat, és nem gyilkol meg senkit nyílt színen. Az pedig, hogy megöli Zsófiát és Rudolfot, egy metaforikus képbe van ágyazva. Ez a szerep is fontos alkotóeleme a darabnak és ugyanúgy megvan a bája és szerethetősége, csak az igazságát kell megkeresni.

- Vágysz-e kifejezetten pozitív vagy netalán a hős szerelmes szerepére?
- Persze, abszolút. A főiskolán játszottam Antoniustól kezdve a hős szerelmesen át mindent, ami létezett. Csak miután az ember bekerül egy társulatba, sokkal reálisabb szempontok szerint történik a szereposztás. Én egy más fizimiska vagyok, ami nagyon nagy gát nekem.

- A komikus karakterek mennyire állnak közel hozzád?
- Én egy humoros ember vagyok, tele gyerekes dolgokkal és ugyanúgy viccelődök, mint bárki más, csak a szerepeim alapján általában nem ezt szűrik le. Pontosan ezért született a Szélmalom sorozat, amit egy nagyon jó, hozzám hasonló gondolkodású alkotógárdával készítek. Szeretnénk megmutatni, mennyi minden van még a színpalettán, hogy a nézők ne csak egy típust lássanak. Persze mindezt gondosan szelektálva, apró morzsákat szórva a közönség elé – nem azért, mert sikk a titoktartás, csak van egy határ, ahonnan már a magánélet jön.

- Hogyan állt össze az alkotógárda és milyen koncepció alapján készül a Szélmalom sorozat?
- Ez egy olyan team, aki együtt lélegzik, együtt gondolkodik és a színpadon is tökéletes összhangban játszik anélkül, hogy bármit megbeszélne előtte. Mindannyian ugyanúgy vélekedünk a körülöttünk zajló dolgokról, beszélgetéseink java részét pedig a világról, vagy bármely művészeti ágról, háborúról, örömről, bánatról alkotott gondolataink teszik ki. Pontosan ez hozott minket ilyen közelségbe egymáshoz, s végül összeállt egy „összekacsintós nemzedék”, akik még meg akarják mutatni, ami őszintén bennük van. Az első pár évben Földes Tamás (Dzsoni), Siménfaly Ágota, Németh Attila és az én albumom elkészítésén dolgozunk, melyek közül Dzsoninak már megjelent egy kislemeze Negyvenedik Tél címmel. A négy évszak után a tizenkét hónap nevével ellátott korongok következnek zeneszerzőink önálló alkotásaival - például egy tangólemez Reményi József szerzeményeivel. Én azt szeretném, ha ebben a rendszerben maradva a Szélmalom sorozat további, a környezetünkből ismert és a team által elismert alkotóknak adjon teret, és a későbbiek során egy hétnapos periódus is megszülessen majd.

- Mi motiválja a közös vállalkozást?
- A Szélmalom apropójaként két éve létrehoztam egy kiadót, és önerőből kezdtünk hozzá a színészlemezek elkészítéséhez. Az albumok mindegyike egy-egy színfolt. Dzsoni például kedvenc verseiből merített ihletet és komponálta meg saját szerzeményeit, majd ezeket Pálfalvy Attila meghangszerelte és végül összeállt az első lemez. A megjelenés azért fontos, mert így jutnak el a gondolataink az emberekhez, és olyan, számunkra értékes dolgokat tárhatunk a publikum elé, amikhez nem férhetnek hozzá a színpadon keresztül. Hogy ebből lesz-e bevételünk, csak sokadlagos, hiszen nem a gyors meggazdagodás vezérel.

- A „Szélmalom”-ról elsőként Cervantes regénye jutott eszembe, illetve a világ és az élet körforgása, ami az évszakok ismétlődésében is megfigyelhető. Tulajdonképpen mit takar az elnevezés?
- Nem véletlenül lett Szélmalom a kiadványsorozat címe, ugyanezzel az elnevezéssel rendeztem már egy francia sanzonestet is. Többszörösen jelképes, de bármit bele lehet magyarázni. Azt is, hogyha a lapátokba belekap a szél, akkor az őröl, vagy mozgat, tehát produktív dolgokra képes. Valóban van egy Don Quijote része is, hiszen a szélmalomharc, a „donquijotizmus” - pozitív értelemben – minden nap jelen van. Sokszor csak úgy lehet továbbhaladni az úton, hogy széppé hazudjuk a dolgokat. Ha elrugaszkodunk a valóságtól, azzal megszínesítjük picit a világot. Fontos, hogy ne csak azt nézd, ami előtted áll, hanem hogy abból mi lehetne. Én nem tudok csak azért bejönni a színházba, hogy végigjátsszak egy előadást, majd utána hazamenjek, mert a darab végén mindig születik valami, amiről aztán különböző emberekkel beszélgetünk, és esetleg ismét belefogunk egy új dologba. Nekem mindig vannak vágyaim, amiket meg akarok valósítani. A kiadvány borítóján szereplő írás is erre utal „vannak még színészek, kiknek vannak álmai… ha másolsz, álmokat lopsz”. Ezek a lemezek az álmainkba engednek betekintést.

- A te albumod, az Ősz mit fog megmutatni?
- Nagyon sok mindent. Például, hogy hogyan viszonyulok a szerelemhez, az érzésekhez, a gyermekemhez - hogy mit váltott ki belőlem -, a férfi-nő kapcsolathoz vagy a múlt és a jelen kapcsolatához.

- Ehhez is lesz novelláskötet?
- Igen. Negyvenhét darab novellám van. A Billegő ballagó kötet írásai iszonyatosan pesszimisták. A fiatal titán tiltakozásairól szólnak, aki központi vizsgát tett mindenből, hogy a szülei tanácsára orvos legyen, majd nem ment el felvételizni, hanem eljött a Színművészetire. A mostani novelláim teljesen mások, de ugyanúgy játszom a szavakkal és összességében mind dadaisták. Nem tudom a gondolataimat megszépíteni, egyszerűen papírra vetem és olyan, amilyen.

- Az írás mellett gyermekkorod óta a fotózás és a faragás is ugyanúgy része a mindennapjaidnak.
- A fotó tökéletesen alkalmas arra, hogy megörökítsek valamit úgy, ahogy az adott pillanatban láttam. Utólag nem korrigálok rajta, még ha semmiről sem szól, mert az úgy jó, ahogy van. A fában pedig benne van a szobor, csak le kell fejteni a felesleget róla. Mivel a bicskám folyton nálam van, így sosem határozom el előre, hogy faragni fogok. A szobrokat mindig elajándékozom, mert akik megérintenek, azoknak úgy érzem, adnom kell valamit magamból – és a szobor, az én vagyok.

- Visszatérve a Szélmalomhoz. A kiadód emblémája, a csillagjegyedet szimbolizálja. Ennek van valami jelentősége?
- A bak jel rémesen egyszerű. A legjobb barátom és egyben társszerzőm Hajtó László Aurél. Elválaszthatatlanok vagyunk az első találkozásunk óta, többek közt a Szélmalom című darabot is együtt írtuk meg. Kilenc évvel idősebb nálam, mégis tökéletesen megértjük egymást és mivel mindketten bakok vagyunk, így erre fűztünk fel mindent. Az asztrológia igazából nem nagyon érdekel, mert rendkívül erős az éntudatom. Ha ezt a környezetem nem tudja megszokni, nagyon sokat veszítek. Több precedens volt már rá, hogy elvéreztem barátságokat, mert nem értettünk egyet valamiben.

- Haragtartó vagy?
- Igen, én egyesélyes vagyok. Nálam csak egyszer lehet hibázni. Viszont sokszor kellemesen csalódok olyanokban, akiket már eleve kizártam, még mielőtt megközelíthettek volna. Őket olykor bentebb engedem a kelleténél.

- Melyik album a soron következő, illetve terveztek-e lemezbemutató koncertet?
- A legközelebbi Földes Tamás nagylemeze, tavasszal fog megjelenni. Lesznek rajta új dalok, köztük duettek is, Németh Attilával, Janza Katával és velem. Koncertet is szervezünk, de erről egyelőre még nem árulnék el konkrétumokat. A Tél után az én lemezem a soron következő – egyéb elfoglaltságaink függvénye, hogy mikor jelenik meg.

A számtalan tréfával tűzdelt társalgás közben olykor elgondolkodva figyeltem, miként tárul fel a színész valódi arca, lerombolva a köztudatban élő hamis feltételezéseket. Szabó P. Szilveszter szilárd elvek szerint felépített birodalmában tökéletes összhang uralkodik, s bár élete jórészt a nyilvánosság előtt zajlik, képes megvédeni a magánszféráját. Közben kitartóan vívja szélmalomharcát, s hogy önmagát megvalósítsa, mindig új értékeket teremt.

Forrás: zene.hu