Jégmosoly

Hamis életet élt
Aki látta csak őt
Mind tébolyultan
térdepelt e báj előtt
S buja kegyeket várt szegény
Pont úgy mint én
A mosolya édes volt, s álszerény
Minden férfi jól bedőlt
Pont úgy mint én

Úgy hatott e jégmosoly
Hogy felcsapott a tűz
Ködökben tűnt az arca tán
De most is rideg mosollyal űz

Hol jártunk már veled is
Oda vittem el őt
A hegy tetejére
Hogy nézzük Monte Carlót
S ott nyíltan mondta ki
Aljas alkut ajánl
Legyen csak színház, lényege az
Példás hitvest játszom
Viszont nem kellesz Max
S mert féltem a botrányt,
Hát tűrtem én ezt a fertelmes szégyent
Válást nem visel a Manderley-ház
És a családunk hírét
Mindenképp védenem kell
Persze tudta jól
S erre használta fel

Úgy kísért e jégmosoly
Hogy éget mint a tűz
Ködökben tűnt az arca már
De most is rideg mosollyal űz

Egy kis ideig még
Hozta a látszatot
És Manderley-t hogy rendbe rakta
Az nem vitás
Ez az alkotás
Ez dícsérje őt
Ez Rebecca
Ám de nem titkolta túl soká
Hogy a házi barát
Ővele tölti az éjeket itt
S ha szóltam rá
Csakis gúnyt kaptam én

Úgy bántott e jégmosoly

Maxim: És az egyik szeretője a saját unokatestvére volt. A neve Jack Favell.
Én: Ismerem Favellt. Itt járt, amikor te Londonban voltál.
Maxim: Miért nem mondtad el nekem??
Én: Féltem, hogy ő is Rebeccára emlékeztet majd…
Maxim: Rebeccára emlékeztet?? Hiszem mindenről csak Rebecca jut eszembe!!

Mikor Londonból megjött egyszer,
Láttam felgyúlt a fény, tudtam, a csónakázban jár,
Gondoltam, ott van nála Favell, nem tűrhettem!...

Maxim: Ebből elég volt, s lejöttem ide a csónakházhoz.

De idelenn Rebecca maga volt,
Unottan ágyán elhevert,
És a hamvveder már tele csikkel ott a padlón,
És csak néz. Néz. És gúnyol még.

Ez őrület!
Fogd már fel, a házunk nem bordély!
Ne légy ocsmány!
Ha megkötsz egy alkut, azt, ugyebár, be is tartod?!

Lassan feláll,
Néz rám gőgösen,
Aztán már röhög:
Mit szólsz, ha gyereket várok én?
Azt mondjuk majd, tőled van.
S anyjának jó leszek én.
És rászáll majd Manderley, rá bizony,
És a kis pldás nejed, Max, anyai példeát mutat már,
S apját játszod te majd, te szánalmas kis hős!

Úgy sértett e Jégmosoly,
és csak ő nézett így!

Agyamba szállt a vér
Meglöktem én
Ő meg hanyattzuhant
Nem mozdult, néma volt
Te jó ég!
A fejét ütötte be
És már halott volt!
De mosolygott még
Felkaptam esztelen én
S a csónakjába tettem
Elsüllyedt a mély vizen
Ahol végül most valaki rátalált
Így győzött le hát
Még a halálban is

Így győzött e jégmosoly
Mely éget mint a tűz
Akárhol járok, ott van mindenhol
És vádolva szól a jeges mosoly
A jeges mosoly még űz!