Sorry, Mrs. van Hopper

Mrs van Hopper:
Na csak hogy végre! Hol voltál?

Én:
Még el kellett hoznom a divatlapokat.

Mrs van Hopper:
Mégis miért?

Én:
Mert olvasni óhajtja, Mrs van Hopper!

Mrs van Hopper:
Azért fizetlek téged, hogy kéznél legyél! És én gyűlölök várni.

Én:
Sorry, Mrs van Hopper.

Mrs van Hopper:
Nincsen tejszín, ez a picér több, mint reménytelen…

Én:
Már hívom, Mrs van Hopper!
Kérem, monsieur!

Mrs van Hopper:
Mi az, hogy monsieur? És kérned sem kell!

Én:
Lesz szíves egy kis tejszín…

Mrs van Hopper:
Mind az öt csillagért itt mi megfizetünk! Mit mosolyogsz folyton?

Én:
Sorry, Mrs van Hopper!

Mrs van Hopper:
Az ember itt nem kér, de parancsot oszt, ezt jegyezd meg végre!

Én:
Jó, Mrs van Hopper.

Mrs van Hopper:
Mint árva kis rongyot, úgy szedtelek fel, mert túl nagy a szívem!

Én:
Ez így volt, Mrs van Hopper.

Mrs van Hopper:
Mondd, mért kell szégyent hoznod folyvást reám?
És sajnos jól látom már…
Hogy te úgysem leszek Lady, ahhoz büszkeség is kell.
Így majd nem lesz bás belőled, csak egy kedves fehér egér, nem több.
És ábrándoznod kár is, bizony több, mint irreális!
Sebtibe mérd is fel, Darling! Nem lesz belőled Lady, az már szent!

Figyelsz te rám egyáltalán? Mit bámulsz folyton?

Ez egy úri hotel, itt az nem szokás, hogy megbámulj bárkit!

Én:
Sorry, Mrs van Hopper.

Mrs van Hopper:
Hello! … Oda nézz, ott az Mr. De Winter!

Én:
Így hát mégsem egy bárki…

Mrs van Hopper:
Hát te nem olvasol bulvárt?

Én:
Csak könyvet szoktam inkább, Mrs van Hopper.

Mrs van Hopper:
Egy jó társaságban mindig ismernünk kell minden közkedvelt féfit!