Szakcsi Lakatos Béla arról álmodozva kezdett kilenc éves korában zongorázni, hogy híres zeneszerzővé és a klasszikus zene jeles interpretálójává válik. Ám miközben elvégezte a Bartók Béla Konzervatóriumot, megismerkedett a jazzel, s ez az élmény elterelte további klasszikus zenei tanulmányaitól.
Először a gitáros Kovács Andor együttesében játszott, majd saját zenekaraival is bemutatkozott. LDL nevű triójával a Magyar Rádió versenyén megosztott első díjat kapott, 1970-ben Pege Aladár kvartettjével pedig a Montreux-i Jazzfesztivál II. díját nyerte el, s ezzel megnyíltak előtte a nemzetközi jazz-színtér kapui is.
Szerzőként és előadóként is a műfaj olyan nagyságaival játszott együtt, mint Bob Mintzer, George Jinda, Lionel Cordew, Chieli Minucci, Peter Bernstein, John Patitucci, Jack De Johnette, Carmen Jones, Frank Zappa, Art Farmer, Mark Ledford, Dave Weckl, Omar Hakim, Terri Lyne Carrington, Marvin "Smitty" Smith, Jay Leonhart, Gerald Veasley, Victor Bailey, Randy Roos, Zoller Attila, Rodney Holmes, David Sanchez vagy Mike Richmond.
A hazai jazztörténetben - előbb a Rákfogó, majd a Saturnus együttessel - Szakcsinak elévülhetetlen szerepe volt a fúziós jazz térnyerésében. A hetvenes évek kezdetétől tizenkét éven át tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz-zongora szakán. Mindeközben a cigány folklór gyűjtésével és színpadi művekké formálásával is foglalkozott. Piros karaván címmel 1975-ben mutatták be első színpadi darabját, melyet az Egyszer egy cigánylány, majd a Cigánykerék című musical követett. Bestia címmel 1989-ben rockoperát is írt, majd Cristoforo címmel mutatta be százperces balettjét a Magyar Állami Operaház.
A valamennyi zenei műfajban otthonosan mozgó Szakcsi Lakatos Béla tucatnyi lemez, rengeteg szakmai és hivatalos elismerés után a mai napig koncertezik, s tevékenykedik zeneszerzőként. Legújabb művét, a műfajteremtő Szentivánéji álmot a Budapesti Operettszínház felkérésére írta. Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész.