1. felvonás
Valahol az erdélyi havasokban két utas bolyong a hóviharban. Alfred, az ifjú asszisztens kétségbeesetten szólongatja mesterét, Abronsius professzort, félvén, hogy az idős tudós a jegyzeteivel foglalkozva lemaradt és megfagy végül. Kint kegyetlen a hideg, de odabenn, Chagal fogadójában forró a hangulat. A vendégek és a háziak dallal köszöntik oltalmazójukat, a konyhaművészetet, az egészségmegőrzést és a férfiúi tetterőt egyaránt szolgáló, csodálatos fokhagymát. A dal végén behozzák a jégcsappá fagyott utazókat: Abronsius professzort és az asszisztensét, Alfredot.
Abronsius, ahogy magához tér, azonnal észreveszi a rengeteg fokhagymát. Számára ez jelzés: tudja, hogy közel járnak céljukhoz, a vámpírok lakta kastélyhoz. Chagal, a fogadós tagadja a kastély létezését, de örömmel kínál szállást Abronsiuséknak. A „lakosztály” bemutatásakor egy kis malőr adódik: a fürdőkádat éppen Chagal lánya, Sarah foglalta el. Apja parancsára Sarah a szobájába megy, Chagal még be is szegezi leánya ajtaját, miközben arról énekel, hogy milyen nehéz egy lányos apa sorsa, főképp, ha a leánygyermek szép.
Alfredot elbűvölte Sarah szépsége és a lánynak is tetszik a fiú. Miközben ők ébredő érzelmeikről dalolnak, Chagal kiszökik a hitvesi ágyból és a szolgálólányhoz, Magdához csörtet be némi testi örömöt remélve. Magdát azonban taszítja Chagal mohó közeledése, és mivel a fogadós neje, Rebecca is felébredt közben, Chagalnak vissza kell térnie hálószobájukba. Időközben Abronsius is felneszelt a lépések zajára, de „nyomozása” csak azt eredményezi, hogy a férjére leső Rebecca őt is fejbe veri a sötétben.
A vámpírkastély ura: Krolock gróf, a maga sajátos módján szintén szenvedélyes érzelmeket táplál Sarah iránt. „Kettőnket már egy lépés választ csak el” – szólítja meg az éjszakából a lányt, miközben társai, a friss vérre szomjazó vámpírok saját sorsukról énekelnek. A tiszta reggeli napsütésben Chagal és háznépe boldogan végzi napi munkáját. Egy rémisztő figura, Koukol megjelenése zavarja meg idilljüket. Koukol, aki a gróf szolgája gyertyákért jött, de kihasználva az alkalmat, Saraht is emlékezteti a közelgő estére. Abronsius és Alfred jönnek ki a házból és látják Chagalékat mennyire megrémítette Koukol látogatása. A professzor azonnal rájön az összefüggésre és az igazságról, a tudomány diadaláról szóló áriájával valósággal elsöpri a fogadósék átlátszó tagadását. Mondhatnak akármit, ő már tudja, a kastély és ura, a gróf, itt van a közelben!
Közeleg az este. Alfred fürdeni készül és a szobájából kiszökő Sarah meglepi a fiút. Alfred azt hiszi, hogy szerelmük beteljesülése következik, pedig a lány csak a fürdés gyönyörűségére vágyik. Ahogy Sarah a kád illatos vízébe merül, csábító angyalként megjelenik Krolock gróf és meghívja a lányt a kastélyba, az éjféli bálra. Alfred még időben lármázza fel Abronsiust és Chagalékat. A gróf elillan, Sarah nyaka – egyelőre – sértetlen marad. Megígéri apjának: többé nem fürdik!
A ház elcsendesül. Kint Koukol jelenik meg és egy csomagot hagy az ajtó előtt Sarah részére. Sarah kisurran az ajándékért, ám közben Alfred is kijön a házból, remélve, hogy hívására az ablakban megjelenik majd a lány. „Kint vár az élet, csak ott kint vár a szabadság!” – éneklik a fiatalok, de Sarahnak mindez más jelent: a gróf és a báli éj vonzása erősebb, mint a fiú iránti érzelme, Visszaküldi Alfredot a házba kedves szivacsáért és ahogy a fiú eltűnik, kibontja a csomagot. Az ajándékba kapott, csodás, vérpiros csizmákat felhúzva, Sarah már a bálban érzi magát. Látja a vendégsereg furcsa és vad táncát és hiába fohászkodik odabent az őt féltő család, a lány végül elindul a kastély felé. Alfred most elkésik a riasztással és csak a kétségbeesett apa, Chagal rohan a lány nyomában a fagyos éjszakai rengetegbe.
Chagalt holtan hozzák vissza a házba. Vámpírfogak harapása végzett vele – állapítja meg Abronsius professzor. A férjét sirató Rebecca nem engedi, hogy a tudós nyársat verjen Chagal szívébe, így aztán amikor Magda is elbúcsúzik a magára hagyott tetemtől, az vámpírként feltámadva őt sebzi halálra újonnan nőtt fogaival. Abronsius és Alfred felfedezi Chagal tettét, el is kapják az élő-halott fogadóst, de az megint megússza szíve átdöfését, mivel Alfred tőle remél útbaigazítást a kastély, a gróf és persze Sarah felé. A vámpírok felajzva várják a „vendégek” érkezését. A gróf készséges házigazdaként fogadja a professzort és asszisztensét. Abronsiusban a tudományos érdeklődést, Alfredban a szerelmes elszántságot erősíti meg titokzatos szavaival. Reménnyel telve vonulnak el éjszakai pihenőjükre, a kastély vendégszobájába.

2. felvonás
Az éjszakában először a vámpírok kórusa zúg fel. Sarah és a gróf szerelmi duettje félelem és vonzás, gyöngédség és kegyetlenség belső harcáról szól, és azt sejteti, hogy a lány már nem tud ellenállni a sötétség mágikus erejű vonzásának.
Míg Abronsius és Alfred békésen alszik, a vámpírok vad és véres orgiával ünneplik az éjszakát. A kakasszó és Koukol neszezése ébreszti fel a vendégeket. Abronsiust a grófot napközben rejtő szarkofág holléte izgatja, Alfredot Sarah remélt közelsége. A professzor elindul felderíteni a terepet. Alfred pedig, magára maradva, az életét is feláldozni kész szerelméről énekel. A kastély pincéjében bolyongva, hőseink megtalálják a kriptát. Mivel a professzor mászás közben „fennakad”, Alfredra hárul a munka neheze. Nyársat kell vernie a gróf és a fia, Herbert szívébe. Alfred képtelen megtenni a borzalmas feladatot, így a professzor, bármilyen dühös, kénytelen beletörődni a visszavonulásba.
A díszes grófi szarkofágok mellett szerénykedő koporsóból Chagal, majd Magda száll ki. Úgy fest, hogy Magdának most már kedvére van Chagal „harapós” szerelmi étvágya. Mindenki szívja valaki más vérét, ez a világ rendje – éneklik. Abronsiust nem rettentik el a gróf fenyegető szavai. Amikor a kastély könyvtárába érve, felfedezi a ragyogó művek sokaságát, már Alfred sürgetésével sem törődik. Alfred egy gyönyörű fürdőszobában talál rá Sarah-ra. Azonnal magával akarja vinni, de a lányt csak a közelgő báli éjszaka érdekli. A gróf csodálatos ruhával lepte meg őt és csak vele akar táncolni – meséli a boldogtalan Alfrednak. Alfred a professzorhoz rohan Sarah megtalálásának hírével, de csalódnia kell: Abronsius egyelőre csak a könyvekben rejlő tudás erejével biztatja őt. A korábban Sarah-tól hallott szépséges dallam újra felcsendülő hangja nyomán Alfred ismét a lány keresésére indul. Ám a dalt most nem Sarah, hanem a gróf fia, Herbert énekli. Herbert első látásra beleszeretett Alfredba, aki most riadtan próbál menekülni a felgerjedt udvarló elől. A fiút csak a professzor határozott közbelépése menti meg Herbert ostromától.
Leszáll az éjszaka. A kastély sírkertjében, a hantok alól vámpírok kúsznak elő. Az örökkévalóság unalmáról énekelnek és arról, hogy a „napfényes világ” leigázása lehet a megváltásuk. Távozásuk után egyedül Krolock gróf marad a sírok között. Itt idézi fel a múltját, egész tragikus életét, melyet a szüntelen éhség és a nyomában járó pusztítás töltött be hosszú évszázadok óta. Az el nem múló vágy fájdalmas dala az, amely most feltör a kastély urából. Eljön a vámpírok báljának ideje. Krolock köszönti a vendégeit, a vérre szomjazó vámpírok seregét. Elmondja, hogy a bál csillaga egy kivételes szépségű lány lesz, aki csak az övé. Társai Abronsiust és Alfredot kapják meg majd „kárpótlásul”. Hőseink ezalatt álruhát öltve elvegyülnek a vámpírok között, és a tánc közben próbálnak Sarah közelébe kerülni. A vakmerő szökési terv végül sikerül.
A két fiatal boldogan énekel, ám kettősük végére Sarah egy különleges meglepetést tartogat. Ez a kis „meglepetés” a professzor tudományos diadalát is megkérdőjelezi. Lehet, hogy a világ mégis a vámpíroké? A finálé fergeteges vámpírtánca mintha ezt erősítené meg…